Hol is tartottunk?
Cikkem előző részében ígértem, hogy kifejtem számodra, miért gondolom méltatlannak a csődeljárás, mint fizetésképtelenségi eljárás hanyagolását.
Ott fejeztem be, hogy miután az adós kérvényezte maga ellen a csődeljárás indítását, a bíróság egy vagyonfelügyelőt rendel ki mellé rögtön azután, hogy moratóriumot ad a cég számára.
Ennek a vagyonfelügyelőnek jelenléte többek között biztosítékként szolgál a hitelezők és bíróság számára. Feladatai közé tartozik, hogy hozzárendelt aláírási jogot kap, tehát kifizetést a cég nem teljesíthet az engedélye nélkül. Egy csomag papírt, egy doboz kávét sem tud a cég vásárolni nélküle.
Ez tehát a garancia, a biztosíték arra, hogy a cég tényleg nem csinál semmi olyasmit, amit nem szabadna. Ettől függetlenül viszont dolgozhat tovább, a cég vezetője továbbra is a cég élén marad.
A probléma ott vetődik fel a csődeljárással kapcsolatban, hogy egy nemrég kiadott törvénymódosítás értelmében az eddig 4 hónap helyett 6 hónap moratóriumot kap az adós, automatikusan. A 4 hónap nagyon kevés volt, a 6 hónap valamivel több, de még így is szűkös a határidő.
Viszont ezalatt a 6 hónap alatt a társaságnak csődegyezségi tárgyalásra kell összehívnia a hitelezőket, éppen ezért nem győzöm hangsúlyozni a komoly szakértői gárda fontosságát.
Fő célja egy ilyen tárgyalásnak egyértelműen az, hogy egyezség alakuljon ki adós és hitelezői között, aminek értelmében az adós megpróbál egy úgynevezett egyezségi programot, egy kvázi kilábalási tervet készíteni arra vonatkozóan, hogyan képzeli a jövőt és ehhez mire van szüksége a hitelezőktől.
Ennek értelmében első lépésként megpróbál egy bizonyos kötelezettségállománytól megszabadulni, amelynek hitelezői és bírósági jóváhagyása után a cég működhet tovább.
Tudom, most arra gondolsz, hogy hülyék lennének a hitelezők azt mondani, hogy ők bármit is elengednek. :) Fontos látni azonban, hogy amennyiben nincs csőd és átfordul az egész felszámolási eljárásba, akkor a céget teljesen beszántják, általában nem marad semmilyen vagyonelem, amelyhez esetleg kielégítés gyanánt a hitelezők hozzájuthatnak. Tehát furcsamód akkor járnak a legjobban, ha engednek a kötelezettségből, hisz az adós működhet tovább és tudnak tovább együtt dolgozni vele.
Íme hát az én olvasatom arról, miért is van jogosultsága a csődeljárásnak.
Tény, hogy ezek a hónapok nagyon gyorsan ketyegnek, ez ijesztő, főleg, hogy csődegyezségi tárgyalást is tető alá kell hozni. Azonban van lehetőség a moratórium hosszabbítására, a hitelezők beleegyezése esetén egészen egy évig.
Az évek során nagyon sok csődeljárást csináltam végig, úgy is, mint vagyonfelügyelő, úgy is, mint tanácsadó. Ezen tapasztalatok fényében azt javasolnám, azoknak érdemes választani, akiknek a működése stabil, megfelelő nagyságú vagyonnal és keresett, eladható termékkel vagy szolgáltatással a háta mögött. Szerződésekkel tudják alátámasztani, hogy még akár évekig is működni tudnának. Tehát, túl nagy a kötelezettségük, folyamatosan tüzet oltanak, egyik hitelből egy másikat finanszíroznak és levegőre van szükségük a következő lépésük előtt.
Ismétlem, időben behatárolt és nagyon kemény munkafolyamat, ennek ellenére én biztosan nagyobb lehetőséget adnék annak, hogy minél több csődeljárás legyen, hiszen eredményét tekintve sokkal jobb, mint egy felszámolási eljárás, ráadásul a társaság feletti kontroll és mindvégig megmarad!